„a fotózás megtanít látniˮ

éppen a családi lomtárban talált fényképezőgép keresőjébe való hunyorgást próbáltam megszokni 15 évesen, amikor egy általam nagyra tartott fotós ismerősöm ezzel bíztatott.

jól hangzott, de nem értettem. a kezdeti pozitív visszajelzések ellenére a zene irányába mozdultam el, ami 6 éves korom óta kíséri az életemet.

azonban 2017-ben, a saját esküvőm nyomán folytatott fotózások, videózások felidézve a régi emlékeimet és érzéseimet ahhoz vezettek, hogy beszereztem a saját felszerelésem első darabjait, mint az új hobbimhoz szükséges eszközöket.

beszippantott. kevés felemelőbb érzés van annál, mint ránézve egy fotóra azt érezni: „ez az én világom“.

ha tetszenek a fenti képek, és szeretnél magadról/magatokról is hasonlókat; esetleg van egy fotózással kapcsolatos ötleted, aminek a megvalósításában kérnél segítséget; vagy csak mondanál egy hellót, lentebb görgetve, az űrlap segítségével megírhatod nekem.